borjour

Ha  önszántából a Velencei-tónál nyaral az ember, akkor biztos, hogy kisgyerekes, vagy nyugdíjas, vagy lélekben mindkettő. Csönd van, szép víz, szép nádas, csönd, viszonylag sok diszkont bolt és csönd. Egy-egy húzósabb scrabble-partinak hamar híre megy a környező utcákban. Félreértés ne essék, én imádom és pont ezért imádom az egyik legújítóbb szellemű strandüzemeltető vadonatúj ötletét: a strandjából feláldozott olyan 100 négyzetmétert a kerítés mellett és elnevezte Gárdonyi Borkertnek. Van hat faház, ugyanannyi sörpad és – többek között – helyi borok.
A Velencei-hegység barátok között is csak egy cuki púp, de az Etyek-Budai borvidék része és például Szentesi József itteni területeken termeszti a budaörsi pincébe kerülő szőlőket, amikből azután nagyívű fajtakísérletek és/vagy körülrajongott underground sztárok lesznek. Szóval nem kell és nem is érdemes leszólni. Ehhez képest a felhozatalból még mintha hiányozna egy kicsit az önbizalom: a helyi termelők borain kívül például villányiak is vannak, az egyik hűtőben pedig kólát is láttunk és a röhögésre bevallották, hogy tényleg azért. Kell a bevétel, úgyhogy aki fizet, az akár boroskólát is kap a pénzéért.
Pedig szerintem nem kéne (mármint boroskólát mérni tényleg nem kéne) kishitűnek lenni: a hét-nyolc megkóstolt bor feléből azonnal vettem volna estére (csak a bérelt ház hűtőjének véges a kapacitása.) Sőt, legalább egy pincébe mindenképpen el is kell mennem, hogy a helyszínen is megnézzem magamnak a borokat, no meg a borászt.

Úgyhogy nyári délutánokra újabb programötlet: a Déliben szálljatok föl egy vonatra, fél óra múlva szálljatok le róla Gárdonyban, az állomástól öt lépésnyire található strandon pancsoljatok egyet, aztán ha meguntátok, irány a borkert és csodálkozzatok rá, hogy az Etyek-Budai Borvidék Budafokon és Etyeken túl is van ám még.

A borkertben pillanatnyilag kóstolható helyi  pincék:
- Fekete Borászat – az egyik legjobb felhozatal, de az ország többi tájáról is vásárolt szőlőkkel.
- Dancsó Pince – nem értem, miért a 2010-es Sauvignon Blanc-nal akar vevőkört toborozni…
- Csóbor  Pincészet – igazi, oldschool  pince, tökéletes nyaralós rozéval
- L. Simon Borászat – igen, az államtitkáros pince, de csakazértis érdemes végigkóstolni. A zöldvelteliniért és traminiért meg pláne.

Megyeri Sára

A dietetikusok és az értelmes józanok szerint sehogy: az alkoholtól csak rosszabbul érzed magad. Aki viszont nem józan életű dietetikus, az ilyenkor majd’ meghal egy rozéfröccsért.
Nos, az utóbbi hét tapasztalatai alapján megvilágosodtam: durva kánikulában a legjobb kóstolókat, de tényleg csak kóstolókat tartani. Annyira nem esik jól a nagy mennyiségű pia, hogy biztosan nem fajul el a dolog: mire a nagy-nagy vörösökhöz érsz, már nem sajnálod, hogy köpködni kell.
(Itt asszem definiálni kell, hogy mit értek kóstolás alatt: sokféle bort viszonylag rövid időn belül megkóstolni, megismerni és véleményt alkotni róla, amely vélemény lehetőleg haladja meg a finom/nem finom horizontját.)

Ebből hétfőn volt egy esti szeánsz, ahol 29 bort kóstoltunk meg: szerencsére majdnem tízen, így közben néha lehetett alibizni, azaz elsunnyogni egy-egy tételt, amiről különösebben nem volt mit mondanom, de a végére így is nagyon elfáradtam. De tényleg, fáradtság itt most kivételesen nem a lerészegedés szinonimája.

Aztán szerdán jött egy óra alatt három villányi, ami a mostani időkben egy meleget termelő számítógépekkel telepakolt rádióstúdióban minősített esete a kóstolásnak. De én nyertem: ha a rozéra azt is mondjuk, hogy nem ér, még egy nagy-nagy bordeaux-i küvét is szeretni tudtam. Igaz, még egy pohárral ebből sem voltam képes tölteni.

Aztán jött a leghangulatosabb rész csütörtökön: meg kellett kóstolnom egy pincészet kartonnyi borát, hogy eldöntsem, szerintem szeretni fogják-e mások. Ehhez fogtam egy medencével rendelkező családi barátot, mondtam neki, „dolog van!” és késő délután megszálltuk családostul. A medence ahhoz kellett, hogy a kölkök hagyjanak minket kóstolni, a borokról alkotott baráti vélemény pedig ahhoz, hogy megerősödjön az enyém. (Erre kellenek a barátok, ugye…)
A módszer abszolút működik, csak a fehérbornak és rozénak szánt jéggel teli vödröt tegyétek fel az asztalra,mert a purdék megtámadják, mihelyt kijönnek a medencéből.

A végére szeretettel egy lista a holnap délelőtti bevásárláshoz, hogy nektek ne kelljen ugyanezt végigcsinálnotok ebben a nyárban:
- Baroncini Maremma Rosso 2009, Toscana, Olaszország
- Bott Frigyes Cuvée 3, 2011, Muzsla, Felvidék
- Errazuriz Late Harvest 2010, Chile
- Francois Lurton Terra Sana Rouge, 2010, Languedoc-Roussillon, Franciaország
- Konyári Loliense Fehér, 2011, Balatonlelle
- Liszkay Cabernet Franc 2008, Balatonfüred-Csopak
- Liszkay Cuvée 2007 Pangyéri Szűz, Balatonfüred-Csopak
- Telmo Rodriguez Basa 2011, Rueda, Spanyolország
- Wunderlich Ars Poetica 2007, Villány

Megyeri Sára